A fénykép, ami bejárta az egész világot a neten, hamar felkelltette mindenki figyelmét. Hiszen hiába úgy szerepeltek rajta, hogy csak átölelték egymást, sok embernek feltűnt, hogy izzott a levegő köztük. Még Astrid apjának is szemet szúrt, hogy a fiú mennyire oda van a lányáért. Ez pedig nem tetszett neki, és még az nap beszélt a fiúval, mikor hazatértek Liverpool-ból. Elmagyarázta Hiccupnak, hogy Astrid csak 17 és nem hozzá való. A fiú viszont nem hagyta szó nélkül, és elmondta mik a szándékai a lánnyal. Ő csak a társa, barátja, védelmezője akart lenni, és esze ágában sem volt lefektetni. Tudta, hogy az bűncselekmény lenne, mert erőszaknak számít. Az, ha egy 17 éves, még fejlődésben lévő lányt ágyba visz. Akkor is, ha a lány nem ellenkezik. Tudta, hogy várnia kell, és ő nem volt türelmetlen, ebben a dologban. Még is a lánnyal akart lenni, óvni akarta a rossz emberektől, mellette lenni a rossz napokon, és szeretni. Jake Hofferson, a lány apja még is megakarta tiltani, hogy többet a lány közelébe menjen. De még se tette, mert tisztában volt vele, hogy a lánya is szerelmes. Ráadásul sose látta még ennyire boldognak, mikor megnyerték a fő díjat. Így csak figyelmeztette a fiút, aki kapott egy esélyt Astrid szüleitől. A kérdés viszont az volt, vajon Astridtól is? Teltek a napok, hetek, még sem beszéltek arról a csókról, ami köztük történt. Ezért a fiú elhatározta, beszél a lánnyal, és tisztázza a dolgot. Azonban nem volt könnyű dolga, mivel a verseny óta történtek dolgok. Új gimnáziumba kerültek mindketten, ahol rendes tantárgyak és nem tánc oktatás volt. Hiccup utolsó évet járta, míg Astrid a harmadik évét, kezdte meg. Persze a táncot nem hagyta ott egyikük sem, de mellette muszáj volt még tanulniuk. A fiú hamar népszerű lett, leginkább azért, mert a két legjobb barátja is oda jártak, és bevették őt az iskola foci csapatába. Astrid viszont másképp szerzett hírnevet az új gimiben. Sokan ismerték a tánctudása, versenyek és hírek által. De volt egy hobbija, videókat töltött fel az internetre, amikben zenékre csinált saját koreográfiát, vagy csak táncolt. Még is népszerű lett ennek is köszönhetően, ezért így lett az iskola legmenőbb csaja. Rengetegen akartak a barátai lenni, de őt nem érdekelte egyik sem. Emmában bízott, és a legjobb barátnője volt, aki sose hagyta cserben. Ez persze fordítva is így volt.
Egyik délután a két lány hazafelé tartottak, az tánciskolából. Ahol Emma mindig megszokta várni Astridot, hogy együtt menjenek haza. Azonban annyira nevettek valamin, hogy az egyik lány, vagyis Emma beleütközött a Haddock fiúba. Aki a Hofferson ház előtt várta Astridot, mivel beszélni akart vele.
Egyik délután a két lány hazafelé tartottak, az tánciskolából. Ahol Emma mindig megszokta várni Astridot, hogy együtt menjenek haza. Azonban annyira nevettek valamin, hogy az egyik lány, vagyis Emma beleütközött a Haddock fiúba. Aki a Hofferson ház előtt várta Astridot, mivel beszélni akart vele.
– Hiccup? Te mit keresel itt, a házunk előtt? -értetlenül nézett a fiúra Astrid, miközben kereste a kulcsot, hogy be tudjanak menni a házba.
– Szerintem hozzád jött, sőt több mint valószínű. Még virágot is hozott neked. -bökte meg Emma a lányt, és a csokor rózsára mutatott. Ami Astrid kedvenc virágaihoz tartozott, csak hogy ezt a fiú nem tudta. De remélte, hogy nem allergiás rá.
– Bocsánatot akartam kérni, azért, ami a verseny napján történt. Tudom, hogy haragszol rám Astrid, de én nem tudok úgy a közeledben lenni, hogy csak barátként viselsz el. Apukáddal is beszéltem, és most neked is elmondom, amit neki mondtam. Én nem csak a barátod akarok lenni, hanem a társad, és a védelmeződ is. Egy esélyt kérek tőled Astrid, csak egy esélyt. Semmi mást. -ahogy beszélt, egyre közelebb ért a lányhoz. Végül pedig annyira közel kerültek egymáshoz, hogy Astrid háta a kerítésnek nyomódott. Emma pedig titokban drukkolt, hogy ezek ketten végre összejönnek.
– Hiccup, tudod, hogy nem lehet. Jobban jársz, ha keresel egy olyan lányt. Aki csak egy évvel fiatalabb, vagy veled egyidős. Én nem akarom, hogy csalódj bennem. Nem vagyok hozzád való. -el akart húzódni Astrid, de nem tudott, hiszen a kerítés és Hiccup is megakadályozta.
– Én viszont nem akarok más lányt keresni, és tévedsz. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, a kor pedig csak egy szám. Kérlek Astrid, csak egy esélyt adj. Kérlek. -még közelebb húzódott, és Astrid már szólalt volna meg, mikor Emma közbe szólt.
– Egyikőtök sem jár jobban, ha mást keres. Ti ketten összeilletek, komolyan mondom. Szóval Astrid fejezd be a hisztit, és adj már egy esélyt ennek a srácnak! Te pedig Hiccup szedd össze magad, és csókold már meg! - Emma kicsit meglökte a fiút, aki így majdnem lefejelte a lányt, de nem várt a válaszra Astridtól. Magához húzta a derekánál fogva, kicsit megemelte, hogy nagyjából egy magasságban legyenek, majd megcsókolta. Olyan szenvedéllyel, szerelmesen, de mégis lágyan, hogy nem csak ő, de Astrid is belepirult a csókba. Sőt annyira rég érezte azt, hogy valaki tényleg ennyire szereti, hogy nem csak viszonozta a gesztust. De lassan beletúrt a fiú kissé kócos hajába, miközben a lábaival próbált kapaszkodni a fiú derekát átölelve. Emma viszont annyira aljas és sunyi volt, hogy gyorsan lefotózta őket, és át is küldte Astridnak a képet instagramon. A lány viszont most el volt foglalva mással, így nem érdekelte, hogy pityegett a telefonja. A fiú se foglalkozott vele, sokkal inkább azzal, hogy végre tovább tartott a csókjuk fél percnél. Viszont kezdett fogyni a levegője, így lassan lerakta a lányt, és elhúzódott. De arra egyikük sem gondolt, hogy mit fognak mondani egymásnak a csók után. Kínos csönd következett, amit végül Emma tört meg.
– Nem igaz, hogy egyikőtök sem képes valamit mondani. Szerintem ez a csók is megmutatta, hogy Astrid sem csak barátságot érez irántad. Igazam van csajszi? -nézett kérdőn Astridra, aki csak zavartan vakarta a tarkóját. Viszont még is bólintott, mivel tényleg kezdett többet érezni a fiú iránt. De nem akarta kimutatni. Ma még is megtört a jég, és már képtelen volt tovább elrejteni az érzelmeit.
– Igazad van... Már többet érzek irántad, csak attól félek, hogy a szüleim nem fogják megengedni, ezt a kapcsolatot. Ezért is utasítottalak vissza többször is. -kicsit elhúzódott a fiútól Astrid, aki viszont visszahúzta magához, és megcirógatta az arcát. A lány pedig belesimult az érintésébe, annyira jól esett neki az érintése.
– Beszéltem velük, és anyukádnak nincs ellenére a dolog. Apukád már más eset, de vele is beszéltem. Azt mondta, megengedi két feltétellel. Az egyik, hogy vigyázok rád, és sose foglak megbántani. A másik az már kicsit kényes téma, de azt kérte amíg nem vagy 18 vagy 19, addig nem vihetlek ágyba. Ezt pedig meg is értem, és nem vagyok hülye. Tisztában vagyok vele, hogy csak 17 vagy. Ráadásul ismersz már egy jó ideje, tudod, hogy én csak téged akarlak. Azt szeretném, ha a barátnőm lennél. Szóval... Astrid Hofferson, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? -miközben ezt kérdezte tőle Hiccup, a csokor virágot felé nyújtotta, és reménykedett benne, hogy végre nem fogja elutasítani őt a lány.
Astrid először Emmára pillantott, aki hevesen bólogatni kezdett, és közben azt tátogta, hogy igen. Így a lány visszafordult a fiú felé, és egy sóhaj után végre válaszolt a fiú kérdésére.
– Igen, leszek a barátnőd, egy feltétellel. Ha továbbra is néha kedveskedni fogsz, és meglepsz valamivel. -kicsit összefonta a karjait Astrid, de nem telt egy perc sem, és már újra a fiú nyaka körül helyezkedtek el. Mivel Hiccup válasz helyett, csak röviden megcsókolta.
– Nem lesz hiányod semmiben, ezt megígérem. Szeretlek Astrid, mindennél jobban, és szeretni is foglak. -ezeket a szavakat már csak suttogta, de gyengéden végig simított az arcán. Majd Emmára pillantott, aki eddig nem zavarta őket. Viszont úgy gondolta, ideje elköszönnie, mivel magukra akarta hagyni a két gerlepárt.
– Nagyon ajánlom, hogy egyszer se bántsd meg, vagy pórul jársz. Én teszek róla, hogy ne legyél boldog, ha megbántod. De fiatalok mennem kell, Nate biztos vár már. -Astrid tudta, hogy Emmának Nate volt a 4. barátja, aki eléggé magának való srác volt. Emma még is szerette őt, legalább is csak hitegette magát, hogy szereti. Valójában a lány maga sem tudta eldönteni, miért van mindig más sráccal, de Astrid azt gondolta, így próbálja túl tenni magát, azon a borzalmas napon. Mikor ugyan is Emmát, egyik éjjel megerőszakolta egy idegen férfi. A fiatal lány csak 16 volt, és hazafele tartott Astridéktól, mikor valaki elragadta, és szörnyűséget tett vele. Sokáig gyötörte őt a rossz emlék, de igyekezett elfelejteni. Azonban nem volt könnyű számára, mivel várandós lett az eset után. A gyereket viszont elvetette, és ez egy fájdalmas emlék volt neki. Ezt persze csak Astrid tudta róla, és a szülei, akik azóta elváltak, így Emmának még nehezebb lett az élete.
– Jobban tennéd, ha szakítanál vele. Ezerszer megmondtam neked, hogy nem hozzád való csajszi. Ezt az egészet pedig abba kellene hagynod, és orvoshoz menni. Nem fogom végig nézni, ahogy tönkre mész. Fejezd be kérlek. -elhúzódott a fiútól, és elég komolyan nézett a legjobb barátnőjére. Féltette és aggódott érte, az állapotáért, és hogy mi lesz, ha tovább folytatja a hülyeségét. Hiccup csak meglepődve figyelte a két lányt, akik kicsivel arrébb sétáltak, és megbeszélték a dolgot. Emma végül belátta, hogy jobb, ha tényleg orvoshoz megy, így Nate helyett, oda látogatott. Előtte persze elköszönt Astridtól, és a fiútól is. Akik utána bementek a Hofferson házba, ahol nagy volt a csend. Mivel mindkét szülő dolgozott, így nagyjából üres volt a ház. Legalább is Hiccup azt hitte, egészen addig, amíg le nem rohanta őket egy gyönyörű, zsemleszínű felnőtt nőstény Labrador kutyus.
– Astrid, kérlek csinálj valamit. Mielőtt felzabál engem ez a kutya. -Hiccup kicsit megijedt a váratlan lakótól, aki viszont csak örült, hogy a gazdája hazatért. Ezért is ugrált, és össze vissza kezdett futkározni a lakásban. A lány viszont csak nevetett, de lenyugtatta a kutyust és bemutatta neki a fiút. Hogy ha lehetséges, akkor ne támadja meg.
– Kislány, nyugi. Ő barát, nem ellenség. Megszagolhatod, de örülnék neki, ha nem úgy járna, mint Snotlout járt. -kuncogott, ahogy visszaemlékezett arra, amikor Viharbogár kicsit megtépkedte a lány volt barátja ruháit, annyira nem kedvelte a fiút. Azonban Hiccup kevésbé lett nyugodt, attól, amit a lány mondott. Még se történt semmi hasonló, mivel Viharbogár csak megszaglászta, és békén hagyta a srácot.
– Nem is tudtam, hogy van kutyád. Sose mesélted, bár még te sem tudsz rólam mindent. -elmosolyodott, és magához húzta a lányt, akinek még megkellett szoknia ezt az egészet. Hiszen a volt barátja, egyszer sem bánt vele úgy, ahogy kellene.
– Most már tudod, és remélem lassan én is többet fogok rólad tudni. Viszont felmegyünk a szobámba? Eléggé elfáradtam, jó lenne egy kicsit pihenni, vagy legalább leülni. -kissé fáradtan nézett a fiúra, aki csak bólintott egyet. Aztán levették a cipőjüket, majd egyenest Astrid szobája felé vették az irányt, ami az emeleten volt. A lány ment előre, mivel Hiccup most először járt náluk, így azt sem tudta, melyik lehet Astrid szobája. Még sem volt nehéz megtalálni, mivel az ő ajtaján a lány neve szerepelt. Miután beléptek a szobába, Astrid ledobta a sport táskáját, gyorsan át vette a felsőjét kényelmesebbre, -persze elfordult addig a fiú- majd helyet foglalt az ágyon.
– Szeretnél pihenni? Látom rajtad, hogy fáradt vagy, és te is mondtad, hogy elfáradtál. -egy apró puszit nyomott az arcára Hiccup, és ledőlt az ágyra. Astrid pedig belátta, tényleg jót tenne neki egy kis pihenés. Követte a fiú példáját, majd a takaróért nyúlt, azonban nem érte el, így Hiccup takarta be őt és magát is. Közelebb húzta a lányt, aki így végül a mellkasán helyezkedett el. A fiú át ölelte őt, puszit adott a fejére, és mindketten átölelve a másikat, elszundítottak. Nem is gondolták, mi lesz ennek a következménye, mikor hazaérnek Astrid szülei.
– Szeretnél pihenni? Látom rajtad, hogy fáradt vagy, és te is mondtad, hogy elfáradtál. -egy apró puszit nyomott az arcára Hiccup, és ledőlt az ágyra. Astrid pedig belátta, tényleg jót tenne neki egy kis pihenés. Követte a fiú példáját, majd a takaróért nyúlt, azonban nem érte el, így Hiccup takarta be őt és magát is. Közelebb húzta a lányt, aki így végül a mellkasán helyezkedett el. A fiú át ölelte őt, puszit adott a fejére, és mindketten átölelve a másikat, elszundítottak. Nem is gondolták, mi lesz ennek a következménye, mikor hazaérnek Astrid szülei.